A cianursav-tartalom korlátozása úszómedencékben.

Az úszómedence esetében az úszni szerető barátok számára a víztisztítás a leginkább érintett.

A vízminőség biztonsága és az úszók egészsége érdekében a fertőtlenítés az uszodavíz egyik általános kezelési módja.Ezek közül a nátrium-diklór-izocianurát (NaDCC) és a triklórizocianursav (TCCA) a legszélesebb körben használt fertőtlenítőszerek.

A NaDCC vagy TCCA vízzel érintkezve hipoklórsavat és cianursavat termel.A cianursav jelenléte kétoldalúan befolyásolja a klórozás fertőtlenítő hatását.

Egyrészt a cianursav lassan CO2-ra és NH3-ra bomlik mikroorganizmusok vagy ultraibolya sugárzás hatására.Az NH3 reverzibilisen reagál a hipoklórsavval a hipoklórsav tárolása és lassú felszabadulása érdekében a vízben, így stabilan tartja a koncentrációját, és meghosszabbítja a fertőtlenítő hatást.

Másrészt a lassú felszabadulású hatás azt is jelenti, hogy a fertőtlenítő szerepet betöltő hipoklórsav koncentrációja viszonylag csökken.Különösen a hipoklórsav fogyasztásával a cianursav koncentrációja fokozatosan felhalmozódik és növekszik.Ha kellően magas a koncentrációja, gátolja a hipoklórsav képződését és „klórzárat” okoz: még ha nagy koncentrációjú fertőtlenítőszert teszünk is bele, nem tud annyi szabad klórt előállítani, hogy a megfelelő fertőtlenítő hatás teljes játékát biztosítsa.

Látható, hogy az uszodavízben a cianursav koncentrációja jelentős hatással van a klóros fertőtlenítés hatására.Ha NaDCC-t vagy TCCA-t használunk az uszodavíz fertőtlenítésére, a cianursav koncentrációját ellenőrizni és ellenőrizni kell.A cianursavra vonatkozó határkövetelmények a jelenlegi vonatkozó kínai szabványokban a következők:

A cianursav-tartalom korlátozása az úszómedence vizében:

Forrás: Uszoda vízminőségi szabványa (CJ / T 244-2016)